Az idén a Békési Baptista Gyülekezet imaházában került megrendezésre a Testvéri Szövetség országos csendesnapja. Gyülekezetünkből többen is résztvettünk ezen az alkalmon. Néhány gondolatot szeretnénk megosztani az elhangzottakból dióhéjban:
Isten képmására teremtve lenni azt jelenti, hogy Hozzá hasonlóan tudok és akarok gondolkozni, élni. Ő megadta a kiindulási lehetőséget, képességet a helyes gondolkodásra, cselekvésre azzal, hogy a maga képmására teremtett. A bűn azonban eltorzította képmás adta lehetőségeinket. Nem igazsággal, önzetlenséggel vagyunk telve, hanem bűnös vágyakkal, önzéssel, szeretetlenséggel. A megváltás azonban visszaállítja eredeti rendeltetésünket, képmás adta lehetőségünket, hogy hasonlóvá legyünk Hozzá. A megváltott ember gondolkodását és akaratát arra használja, hogy kiábrázolódjon benne Krisztus. Ezért vagyunk felelősek, ehhez kapcsolódik a számonkérés is. Te magad felelős vagy azért, hogy kiábrázolódik-e benned Krisztus, hogy van-e benned szeretet, önzetlenség.
Felmerül a kérdés, hogy van-e felelőssége az embernek a hitrejutásban, a hitben való járásban és abban, hogy megmarad-e a hitben. Azt tudjuk, hogy a hit Isten ajándéka. Nincs képességünk arra, hogy hitet ébresszünk magunkban. A felelősségünk azonban kettős: a hitet használni kell és meg kell őrizni. A mi felelősségünk az, hogy hitünknek meglegyenek a cselekedetei.
Két szellemi hatalom küzd értünk. Az Úr üdvözíteni akar, az ördög elveszíteni. A győzelmünk nem automatikus, a hitünkön múlik. A kereső számára az jelenti a veszélyt, hogy nem jut hitre, a hívők számára pedig az, hogy a hitük megfogyatkozik.
Komoly felelősségünk a védekezés. Az ellenség kételyt támaszt bennünk a hit, a bizonyosság helyett: „Csakugyan azt mondta az Isten?” A Sátán Isten szeretetét kérdőjelezni meg bennünk a próbák és nehézségek során. Vádlásaival, kárhoztatásával szállj szembe! Harcolj a kísértések ellen! Ne lépd át a határt, nehogy a kísértés bűnné legyen a szívedben! Felelősséged a hitben való növekedés!
_____________________________________________________________________________________________________
A mi alkalmatos voltunk Istentől van.
Istenkísértésnek tűnhet, ha valaki bizonyos feladatra vállalkozik. Ha azonban Isten az elhívó, Ő maga hordozza a felelősséget. Akkor már nem számít az alkalmatlanság. Bár lehet, hogy vakmerő dolgot vállal a hívő Istenre hivatkozva, de ha Isten őt választotta, akkor Ő meg is dicsőíti magát azért, hogy megszégyenítse az alkalmasokat. Ha nevetségesen kevésnek is tűnik az, amit Isten nálad elhelyezett, Neki tetszik az, ha esélytelenként az Ő dicsőségét felragyogtatod.
Felelősségvállalás vagy felelősséghordozás.
Mivel Isten úgy döntött, hogy megteremt téged, életed felelősségét hordoznod kell. Isten felvállalt téged úgy, ahogy vagy. Ha ennek az isteni vállalásnak a következményeként te is „bevállalod, felvállalod” az Istent, akkor Isten gondolatára áment mondasz.
Az Úr Jézus földrejövetelekor Isten felvállalta Máriát. Benne akarta megmutatni az Ő dicsőségét. Mária pedig felvállalta Isten döntését. Azt mondta: „Legyen nekem a Te beszéded szerint.” Az isteni döntésnek és az emberi felelősséghordozásnak isteni dolog lett a végeredménye. Mindeközben Mária vitte a bőrét a vásárra. Mária olyan dolgot vállalt fel, amire ráment az élete. Ez volt az ára az igenjének. Vállalta a felelősségét annak, hogy egy utolsó utcalánynak tekintik. Tudta, hogy abban ábrázolódhat ki Isten hatalma, ha leszámol az életével, a megbecsülésével, az egzisztenciájával. Sokszor belekényszerülsz abba, hogy felvállald a felelősséget, de hogy hogyan hordozod azt, az rajtad múlik.
Minden hívő a saját sorsának kovácsa. Saját magát pozicionálja atekintetben, hogy mennyire ragyog föl benne Krisztus élete. Isten Szelleme is – nemcsak a démonok – testet keresnek. Isten az Ő Szelleme által keresi azokat a hivőket, akikben látványosan felragyogtathatja az Ő életét.
Dávid a juhok mellett felvállalta az Isten elhívását. Örömmel tette, dicsőséges küzdelmeket vívott azon a szinten, ahol volt, majd később Isten többre bízta. Olyan megbizatást kapott, amire totálisan alkalmatlan volt, hisz sosem tanult hadakozást. Isten aztán Góliát legyőzésében felragyogtathatta az Ő dicsőségét. Királlyá tette Dávidot, s hozzá hasonlóan bennünket is királyokká és papokká tett azért, hogy az Ő dicsőségét hordozzuk.
Onnantól kezdve hogy felvállalod a felelősséghordozást, Krisztust hordozod.
Engedj Istennek inkább, mint embereknek, vállald fel a felelősséget, és aztán Ő lesz, Aki hordozni fog téged!