Isten tanácsol

DSC_0292DSC_3289 (1)

Becsületszó

Az Úr Jézus követőjeként az ember gyakran küzd azzal, hogy amit képvisel, azt hitelesen tegye. Hitelesség nélkül bármilyen meggyőző bizonyságtétel vagy szép tett csupán egy ájtatos hívő képmutató hamiságáról szól. Egy olyan emberről árulkodik, akinek a hite csak felszínes külsőség, szavai üres frázisok.
Bizonyságtételünkben egy olyan esetről számolunk be, amikor választanunk kellett, hogy a becsületszónak vagy az Úr szolgáltra hívó szavának engedelmeskedünk. A történet ott kezdődik, hogy három barát (két keresztyén és egy kereső) az egyetemi évek elmúltával évente egyszer-kétszer találkozik, hogy egy kicsit nosztalgiázzanak, megosszák egymással az elmúlt év ügyes-bajos dolgait, mint ahogy azt a barátok szokták. A találkozás általában úgy történik, hogy elmegyünk egy természeti szépségekben gazdag helyre vagy vízpartra és ott túrázunk egyet vagy úszkálunk és közben beszélgetünk. Ebből a baráti trióból ketten (Lóci, Zoli) már régóta keresztyének vagyunk, egy gyülekezetbe is járunk, nagyon jól ismerjük egymást. Az egyetemről ismert közös barátunk még nem keresztyén és egy nagy városban lakik, nevezzük őt itt most Péternek.
Péter olyan típus, hogy keresi a társaságunkat és szívügyének érzi ezeket a találkozásokat. Ez abból is látszik, hogy már félévvel előre leegyezteti velünk a találkozó időpontját. Számára fontos, hogy amit megbeszélünk, azt tartsuk is be. Idén már januárra kért időpontot tőlünk, ami végül is nem jött össze egyikünk elfoglaltsága miatt. Februárra toltuk a dolgot, amit Zoli vizsgája miatt ismét elhalasztottunk. „Átkértük” az időpontot a március 15-i hosszú hétvégére – gondolva akkor már tuti jó lesz. Persze a hosszú hétvégék ideálisak a családi összejövetelekre is, és Lóci anyukája is épp akkor jött haza, így megint le kellett mondanunk. Ekkor már éreztük, kezd kínossá válni a dolog. Mindig visszamondjuk, amikor ő keres. Egyre inkább úgy nézett ki, hogy csak újabb és újabb kifogást találunk ki, miért nem jó ez vagy az az időpont. Már a szavahihetőségünk is kezdett meginogni és csak ígérgettünk, de valami mindig közbe jött.
A következő megbeszélt időpont a május 1-jei hosszú hétvégére esett. Ez már tuti fix, nem jöhet semmi sem közbe – gondoltuk. Hát, nem így volt. Néhány nappal a hétvége előtt kaptunk egy emailt a REFISZ-től (Református Fiatalok Szövetsége), hogy lesz egy ifjúsági nap Fehérgyarmaton, amire eddig még csak egy szolgáló jelentkezett és kb. 100 fiatalt várnak. Az időpont épp a hosszú hétvégére esett. Éreztük belül az Úr hívását, hogy ott lenne a helyünk. De Péternek megígértük, hogy vele leszünk. Sokadjára mondjuk le megint? Úgy éreztük ezúttal nincs kifogás, Péterhez illik mennünk és kész. Szavunk hitelessége veszik el, ha ismét lemondjuk. Ekkor könyörögtünk az Úr Jézushoz imádságban, hogy ezt mi, a magunk okosságából nem tudjuk megoldani, Ő adjon erre megoldást. Jött is a megoldás. Ezúttal meglepő módon Péter nem ért rá. A találkozás előtt két nappal felhívott telefonon, hogy sürgős munkája akadt, amit a hétvégén mindenképpen el kell végeznie és nem tudunk találkozni! YES! Örültünk, mert úgy éreztük az ifjúsági napon nagy szükség lenne ránk. Úgy gondoltuk, ha ott a helyünk, akkor az Úr elintézi. És elintézte! Áldott legyen az Ő neve! Közben a becsületünket sem veszítettük el végérvényesen Péter barátunk előtt.
Közben jött egy ötlet: miért ne vihetnénk magunkkal a kerékpárunkat Fehérgyarmatra? Az ifjúsági nap úgy is csak egy nap, tehát az előtte és az utána következő napokon lesz idő körbekerékpározni a Szatmár-beregi részt (tudván azt, hogy arra felé szép templomok vannak és a táj is nagyon gazdag a természeti és kulturális szépségekben). Így jutottunk el a fehérgyarmati ifinapra kerékpárral, amelyen az Úrnak hála több mint 100-an voltunk. Azt azonban, hogy jól döntöttünk és Isten terve ez a szolgálat volt, az Úr különös módon igazolta vissza. Amíg a hosszú hétvégét Szatmárban töltöttük a városunkban (Berettyóújfaluban) „zajló” rablási-betörési sorozat elérte Lóci lakótelepi lépcsőházához tartozó pincét is, és több kerékpárt elvittek. Ha Péterhez megyünk, vagy ha itthon maradunk, akkor Lóci kerékpárját biztos ellopják, mert ez viszonylag jobb állapotban levő bicikli.
Természetesen az ifjúsági napot követően sikerült találkoznunk Péterrel és egy jót kirándultunk a Dunakanyarban.
„… a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” (Mt. 5,37.)

Egeresi Lóránd, Szoboszlai Zoltán

 

Reklámok