– mennyit ér nekünk Krisztus, többet, mint Júdásnak? mi ennek a fokmérője?

– példaadásról, húzóerőről, motivációkról

– egymás iránti felelősségünkről

– mindenféle értelemben vett különbözőségek kezeléséről

– egyéni és közösségi harcokról

– hívő életünk növekedéséről, kiteljesedéséről.

Összességében nagyszerű élmény volt ott lenni a táborban, tapasztalni Isten közelségét és meglátni Őt egymásban.”

„Nagyon pozitívan éltem meg a tábort. Jók voltak az előadások, főleg az esti igehirdetések tetszettek, a személyes beszélgetések azonban mindennél többet jelentettek számomra, amikor 2-en 3-an tudtunk közösen imádkozni, tapasztalatot cserélni egymással. Érdekes volt látni, ahogy a csoportom tagjai hogyan kezdtek feloldódni és megnyílni a hét vége felé, közülük is voltak megtérők.”

“Úgy néztem elébe az ifi hétnek, hogy az eddigi legáldottabb és legépítőbb táboromon voltam túl éppen. Pont emiatt nem vártam, hogy gazdagabb lesz ez a tábor, mint az előző. Isten mégis közöttünk volt, ezt láttuk és tapasztaltuk, és bár ez a hét a munkálkodásról és másfajta áldásokról szólt, örömmel vettünk részt rajta.
Tanulságos volt az számomra, hogy ugyan mi a tábor elejétől a végéig igyekeztünk helytállni, nagyjából csütörtökig nem láttunk semmi kézzelfogható eredményt a fiatalok között. Aznap viszont fordult a helyzet, és csak sorra álltak ki a táborozók bizonyságokkal, hallottuk, hogy ez a fiatal az egyik csoportvezetővel, a másik egy másikkal vonult félre imádkozni, és többen megtértek, megújultak a héten.
Nekünk az a feladatunk, hogy hűségesen végezzük a dolgunkat, amit az Úr bízott ránk. Az eredményért azonban Istené a dicsőség!”