A körzet ifjúsága Diriczi Tibor testvér és családja nagylelkű meghívását elfogadva március 15-én elutazott a Kecskemét közelében elhelyezkedő Fülöp tanyára, ahol három napot, két éjszakát töltöttünk el. Kb. 50-en lehettünk együtt testvéri közösségben, hiszen nem csak mi voltunk ott jelen ezen a hosszú hétvégén, hanem – a Diriczi család és szűkebb rokonsága mellett – jöttek még fiatalok a sajószentpéteri gyülekezetből, Mohácsról és Budapestről is, de rövidebb időre mások is megfordultak közöttünk. A tanya egyszerű mivolta mellett is betöltötte minden szükségünket, sőt, még többet is. Egyikünk utólag megjegyezte: „Olyan pányoki „feelingje” volt a hétvégének” – és ezzel egyet kell értenem. Hiszen ezen a kis tanyán -Pányokhoz hasonlóan- elzárva e világ zajától, egyszerű körülmények között sokkal könnyebben meghallhattuk Isten hangját. Erre sok lehetőségünk volt, ugyanis a délelőtti és esti ige mellett, amelyeket mindig más testvér hirdetett, Diriczi testvér gondolataiból is mindig kaphattunk egy kis útravalót. Emellett volt lehetőség a bizonyságtételre, valamint kétszer csoportbeszélgetésre is szakítottunk időt, amiből szintén sokat nyertünk. Nagy hangsúly lett fektetve a személyes, négyszemközti közösséggyakorlásra, amiről árulkodtak a gyakran el-eltűnő és fel-felbukkanó beszélgetőpárok. A hétvége témája az önfeláldozás volt. Ez itatta át a gondolatainkat, az előadásokat, a csoportbeszélgetéseket, de erről tanúskodott ennek a „mini-tábornak” a létrejötte is, amiért hálásak vagyunk a Diriczi családnak, az ifivezetőinknek, de mindenekelőtt az Úr Jézus Krisztusnak! Milyen jó volna, hogyha ezen a hétvégén újból felbuzdulva és megerősödve, Tőle eltanulva gyakorolhatná mindegyikőnk az önfeláldozásban magát!
