Nem hívő családban nevelkedtem. Hallottam Istenről, és már az óvodában tudtam, hogy létezik, de még nem jelentett sokat számomra. Az általános iskola ideje volt a legnehezebb, legsötétebb időszaka az életemnek. A legtöbb bűn ekkor jött be az életembe.  Mindig volt bennem egyfajta megfelelési kényszer a számomra szimpatikus emberek felé. Átvettem egy csomó szokást, amit ők csináltak, csak hogy ne közösítsenek ki. Ilyen volt a csúnya beszéd is. Egy kisebb baráti társaságba is be akartam kerülni, és a magam szórakozására is elkezdtem játszani mindenféle számítógépes játékkal, aminek a rabja lettem. Már nagyobb voltam, amikor rámbízták az otthoni vásárlást. Mikor a boltban voltam mindig vettem magamnak valamit, vagy eltettem a visszajárót, ha nem volt sok. Persze a szüleimnek erről nem szóltam. Tudtam, hogy nem helyes, de azzal nyugtattam magam, ha már én megyek a boltba, ennyi jár nekem.

15 éves voltam, mikor Édesanyám megtért. Hívott engem a gyülekezetbe, de nem volt kedvem menni. Mindig szerettem sportolni, és az egyik hívő család járt hetente focizni, és hívtak, hogy menjek. Megkedveltem őket, és meghívtak a gyülekezetbe is. Elmentem, és nagyon áldott alkalom volt. Éreztem, hogy az Úr megszólított. Beleláthattam a hívő családok életébe, láttam, hogy sokkal tisztább, nyugodtabb, mint az enyém. Eldöntöttem, hogy én is így akarok élni, de rá kellett jönnöm, hogy önerőből nem fogok tudni változni. Szükségem volt valakire. Ez a Valaki az Úr jézus volt. Összetörtem, megvallottam a bűneimet Neki, majd a gyülekezet előtt is beszámolt erről. Tudtam, hogy Isten megbocsátott, hisz az Ő egyszülött Fiát küldte el értem, és Jézus az én bűneim miatt halt kereszthalált.

Ettől kezdve fokozatosan éreztem az Úr munkáját az életemben. Megszabadított a csúnya beszédtől,  a játékszenvedélytől. De ekkor még nem voltam teljesen biztos benne, hogy van-e új életem. Így teltek a hetek, jöttek a kisértések. Sokszor elbuktam, de Jézus segítségével felálltam és mentem tovább. Eldőlt a szívemben, hogy be szeretnék merítkezni, mert engedelmesekedni akarok az Atyának.

Nyáron voltam egy hívő táborban. Nagyon áldott volt, érezni lehetett Isten jelenlétét. Az igehirdetéseken keresztül megszólított az Úr. Elkezdtem vágyni az Igére, a saját csendességekre. Ekkor már tudtam és nem volt kérdés számomra, hogy örök életet kaptam.

Vissza