Az alábbi párbeszédre egy magát gondolkodónak valló ateistával került sor, miután Frank Áron, gyülekezetünk egyik tagja megnézte a vallások káros mivoltáról szóló videóját. Legyen épülésünkre a bizonyságtétel!

    „Megmondom miért határoztam el, hogy ide most egy hosszabb kommentet fogok írni. A célom az, hogy a rájöjj: a bigott, “tényszerű” ateista gondolkodásmódod is csak egy vallás. Márpedig azt tudjuk, hogy minden vallás káros. Több, mint másfél órát szántam a videóidra és ennek a kommentnek a megírására. Megtiszteltelek a figyelmemmel, kérlek, tisztelj meg te is.

   Alapvetően rossz oldalról közelítesz meg nagyon sok mindent. Már az alapoknál jelentős problémák vannak, amelyek mellett nem lehet egyszerűen elmenni. Nem a vallásokról szeretnék most írni, hanem sokkal mélyebben akarom megfogni a témát, mégpedig a fogalmi rendszerek segítségével, miközben reménykedek abban, hogy nem lesz túlságosan elméleti, megfoghatatlan a gondolatmenetem.

Fogalmi rendszernek hívjuk – találóan – a fogalmak rendszerét: így a matematikai fogalmak együttesét matematikának, a filozófiai fogalmak csoportját filozófiának, a vallások fogalmait teológiának és az élet alapvető fogalmait pedig létfogalmaknak, összegezve létnek. A fogalmi rendszerek fogalmakból épülnek fel. Nagyszerűen definiálják az értelmező szótárak a fogalmat, mint fogalmat. A fogalom az érzékelés által nyert tudatosság. A személy élettapasztalata során megismert tudás, amely alapján dönt, cselekszik és érez. Ezek alapján építi fel a gondolkodását, ezek alapján cselekszik. Más meghatározás szerint a a fogalom a jelentéstartalom, a dolgok valódi lényege.

Platón szerint a dolgok igazi lényege, azaz a fogalmak összessége szintén egy fogalmi rendszer. Ez a rendszer az ideák világa. Az ideák világát ideális fogalmak alkotják, a földi fogalmak tökéletesei. Célként az ideális fogalmak magasabb szintű megismerését, az azokhoz való közeledést fogalmazza meg. Minél közelebb kerülünk az ideák világához, minél inkább megismerünk egy ideális fogalmat, annál tökéletesebbek leszünk. Azonban ha valaki tökéletesen megismeri a jót, mint fogalmat, nem szükségszerű, hogy jó is lesz. Lehet, hogy éppen azért lesz rossz, mert tisztában van a jóval.

Milyen módon juthatunk el a fogalmak ismeretéhez? A fogalmak természete már önmagukban megismerhetetlennek tűnnek, holott korántsem azok. Tapasztalok és érzékelés útján lehetséges a megismerés.

Vegyünk például egy fogalmat. Próbálkozzunk meg a definiálásával. A definíció legalább egy fogalomból áll, mindegy, hogy az csak egyetlen fonéma, vagy egy bonyolult többszörösen alárendelő körmondat. Önmagával természetesen semmit nem definiálunk, önmagával semmit nem határozunk meg, így mindig a meghatározni kívánt fogalomtól eltérő fogalommal/fogalmakkal fogunk definiálni. Ezt az eltérő fogalmat szintén definiálunk kell, amely során felhasználhatunk korábban már definiált fogalmakat, azonban ekkor redundancia lép fel.

Például definiálhatjuk a tökéletest az egyszerűség kedvéért a következő módon: szép. Viszont ahhoz, hogy megtudjuk mi a tökéletes, definiálnunk kell a szépet, mert az még nem ismert fogalom. Tegyük meg egyszerűen: szép az, ami gyönyörködtet. A szépet természetesen nem definiálhatjuk tökéletesnek, mert akkor máris értelmét veszti a definíció, mert egy ismeretlen fogalmat egy szintén ismeretlennel “határoztunk” meg. Ezek szerint a definíciónk nem tartalmazhatja sem a szépet, sem a tökéletest, tehát valami ezektől eltérő fogalommal kell definiálnunk.

Könnyen jön a felismerés: tekintsünk bármilyen fogalmat alapfogalomnak, vagy kezdetinek, soha nem tudjuk egyértelműen definiálni, mert nem kerülhetünk értelmetlen körbe, ahol a kezdeti ismeretlen fogalmat egy, kettő, több, vagy végtelenül sok ismeretlen fogalommal definiálunk. Ezekből következően nincs értelme a definícióknak, mert kétféle lehetőség áll előttünk: vagy megpróbálunk definiálni valamit és soha nem jutunk a végére, vagy elkezdünk valamit definiálni és értelmetlen “kördefiníciót” hozunk létre, amellyel csak saját magunkat csapjuk be.

Marad azonban még egy lehetőségünk. Az előzőekben ugyan kijelentettük, hogy nincs értelme valamit önmagával definiálnunk és így arra jutottunk, hogy egyáltalán nincs is értelme a meghatározásnak, mint folyamatnak, azonban ez nem elfogadható gondolkodásmenet, mert így semmilyen fogalmi rendszert nem hozhatnánk létre, magának a létnek, a létfogalmak összességének sem lenne értelme. Következésképpen marad a kezdeti fogalom, amelyet önmagával definiálunk.

Tehát eljutottunk oda, hogy valójában semmit nem vagyunk képesek definiálni, kivéve egyet, de azt is önmagával. Legyen bármilyen fogalmi rendszerünk, mindig olyan fogalmon alapszik, amely nincs egyértelműen definiálva. Az alapfogalmak megléte elengedhetetlen, nélkülük semminek sincs értelme.

Vegyük most példaként a matematikát. Alapfogalmakon nyugszik az egész rendszere, a geometriában például a ponton, a halmazelméletben például a halmazon. Olyan fogalmakon, amelyek nincsenek meghatározva. Mekkora becsapás! A matematikusok és az összes tudós egy olyan fogalmi rendszert épít fel, amelynek nincsenek biztos alapjai.

De tekinthetjük az ateizmust is. Én a következőképpen definiálom az ateizmust, mint irányzatot: transzcendentális lények (isten, vagy istenek) létezésébe vetett hitet elutasító eszme. Itt csak annyi a gond, hogy az ateizmus követői, akik tényként kezelik, hogy nem létezik isten/istenek(/Isten) nem mondják meg, hogy mit/kit tagadnak. Nem tudják definiálni az istent/Istent. Ahogy senki sem képes erre. Tehát valaki olyat utasítanak el, akiről/amiről nem is tudják, hogy kicsoda/micsoda.

Az ateisták élete is ugyanolyan alapfogalmakon nyugszik, mint a buddhistáké, a keresztényeké, az iszlamistáké, a hinduké, a zsidóké stb., ugyanolyan fogalmakon, amelyeket nem tudnak meghatározni, ahogyan azt az előbb kifejtettem. És vannak olyan büszkék, hogy tényekről és bizonyosságról beszélnek. Megmondom, hogy mi az ateizmus: hit, vallás, amelynek homályosak a fogalmai, akárcsak a többi vallásnak. Aki pedig tényekről beszél, ahol nincs bizonyosság, nem egyértelmű minden, az bölcstelen, ostoba, hazudik, esetleg téved.

A videóiddal két probléma van: a vallásodat a egyetlen lehetőségnek fogadod el, holott az előbbi gondolatmenet alapján bármilyen “axiómákra” fel lehet építeni az életet (jó értelemben). A másik pedig, hogy mindenképpen rá akarod erőltetni a hitedet másokra, akárcsak a dzsihadisták, vagy a keresztesek. Pont ezt akartad elkerülni, nem? Sajnos nem sikerült. Te nem szelíden fejted ki a véleményed és a gondolkodásod, hanem erőszakosan és ráadásul nem is logikusan.

A filozófia ítélt meg, remélem, hogy Isten nem fog. Végezetül egy elgondolkodtató ige: “Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében.” (Timótheushoz írt I. levél 2. rész)

              _______________________________________________________

Elutasítod az összes tudomány, köztük a matematikát is, amely köztudottan minden tudomány alapja. Egyszerűen nem létezhet alapfogalmak nélkül sem a tudomány, sem a vallás, sem az ateista, vagy teista gondolkodásmód. És semmi más sem. Ezt nem csak a földeken dolgozó parasztbácsi fogadja el, hanem Nobel-díjas tudósok is.

Az életét mindenki olyan axiómákra építi fel, amilyenekre akarja. Elég megváltoztatni egyetlen axiómát és egy teljesen más világot kapunk (lásd Bolyai-Lobacsevszkij-féle geometria). Tehát az ateizmus egy a sok közül. Egy gondolkodásmód. Egy ideológia. Egy opcionális eszme. Egy a sok “káros vallás” közül.

Azt mondod: “Az ateizmus nem más, mint annyi, hogy bizonyítékok hiányában nem fogadunk el semmilyen feltelezést igazságnak.”

 El sem hiszed, hogy mennyi mindent hiszel el úgy, hogy soha nem bizonyította neked senki. De nem, te ragaszkodsz ahhoz, hogy neked bizonyítékok kellenek. Önmagadat csapod be. Rengeteg tudományos eredményt elfogadsz úgy, hogy csak olvasgattál róla, érdekelt a téma, de soha nem láttad a kísérletet, soha nem láttad a bizonyítást. Tipikus közhely: láttad már az agyad?

Az ateizmus csodálatra méltó: próbálja bebizonyítani, hogy amit nem lehet bebizonyítani, az nem is létezik. Mennyivel nagyszerűbb a hit, amely nem lát, de keres, kutat, bízik, hogy egyszer választ talál. Lehet, hogy éppen semmilyen bizonyítéka nincs, de remél.

Annyiszor igazolódott, hogy a hitnek van értelme, sokkal hasznosabb, mint a hitetlenség. Számtalan hívő tudós élt a történelem során. A hitük arra ösztönözte őket, hogy keressenek, kutassanak, még ha sokszor nem is látták az algaút végét. Nem arról győzködték az embereket, hogy ami nincs bizonyítva, az nem létezik, hanem hitték, hogy valami létezik és később bebizonyították. Mintha értelmesebben töltötték volna az idejüket, mint az ateisták.

De nem is ez a lényeg, eltértem a témától. Elismered, hogy az ateizmus vallás? Hogy nincsenek biztos alapjai? Hogy vannak alapfogalmai, amelyeket nem lehet definiálni? Hogy te is nagyon sok mindenben hiszel, úgy, hogy nincsenek bizonyítékaid?

Ismerd el, hogy ez csak a te véleményed, hogy nem ez az objektív valóság (legfeljebb a te szubjektív valóságodban), hogy nem te vagy az, aki megmondod, hogy mi igaz és mi nem. Ismerd el, hogy ez csak a saját véleményed.

És ne használd a következő szavakat: nyomorult, hülyeség, baromság, mert saját magad alacsonyítod le velük.

Alázd meg magad, hogy ne Istennek kelljen majd kikényszerítenie, hogy térdet hajts előtte. Az sokkal fájdalmasabb lesz. “Isten a kevélyeknek ellenáll, de az alázatosoknak kegyelmet ad.”

Tehát a lényeg: az ateizmus vallás.(Szerző: F:Á.)