„NE HIGYJETEK MINDEN LÉLEKNEK!”
(Frank Róbert)

„Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” (Mt 7:22,23)
Egyre többen vannak napjainkban, akik az Úr Jézus nevét emlegetve, Őrá hivatkozva visznek végbe hatalmas dolgokat, űznek ördögöket, orvosolnak gyógyíthatatlannak hitt betegségeket, és sorolhatnám tovább. Az esetek nagy többségében, mindezeket a csodának mondott történéseket olyan jelenetek kísérik, (hanyatt esések; percekig tartó röhögések; hipnotizálásra és szuggerálásra emlékeztető megnyilvánulások; vallásos ’pop’zenére, önkívületben tomboló sokaság; eszméletvesztés…) amelyek idegenek attól az Istentől, Akit én a Bibliából megismertem. Amikor fölmerül a kérdés – Milyen tőről erednek ezek a „szabadulások”? – a hívő testvérek nagy része óva int attól, hogy valaki is ördöginek minősítse azokat.
Hivatkozásuk alapjául általában az Úr Jézus szavait idézik: „…Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg, mi módon állhat meg tehát az ő országa?”(Mt 12:26). Vakmerőség lenne – mondják – a nyilvánvaló szabadulásokat ördöginek nevezni, mivel a történtek önmagukért beszélnek, vagyis a Sátánnak nem volt soha érdeke az, hogy emberek megszabaduljanak, éppen ellenkezőleg. Mások ennél még tovább mennek, és óvnak attól, hogy egy ilyen jellemzéssel beleesünk a Szent Szellem elleni bűnbe (hivatkozva a Mk 3:28-30-ra). Inkább hunyjunk szemet a zavaró körülmények fölött,
mert végül is „gyümölcseiről ismerni meg a fát”(Mt 7:20). Ha ilyen egyszerű lenne a dolog, akkor soha nem kerülne sor a fönt idézett igeszakaszban olvasható párbeszédre. Márpedig arra sor fog kerülni! Isten az Ő hatalmát a gonosz szellemek fölött csak az övéinek adja (Mk 6:7), de az ellenség világosság angyalaként (2 Kor11:14) ügyesen produkálja a látszatot. Csupán emberi eszközökkel ezen a területen csúfos kudarcra van ítélve minden, még oly buzgó próbálkozás is (ApCsel 19:13-16). Ha a dolog működik – azaz úgy tűnik, hogy szabadulásnak lehetünk szemtanúi-, akkor annak háttere még mindig kétesélyes. Vagy isteni, vagy ördögi. Ugyanis a látszat néha csal – mondják a világban – minket viszont Isten igéje tanácsol, hogy soha ne a látszat szerint ítéljünk (Ján 7:24).
Talán soha nem volt még ennyire időszerű, hogy odafigyeljünk az igei felszólításra: „vizsgáljátok meg a szellemeket!”. A Sátán mindig is nagymestere volt a megtévesztés tudományának, napjainkban pedig különösen alattomos módon igyekszik elhitetni, ha lehet még a választottakat is (Mt 24:24).
De mi is történik valójában egy ilyen látszólagos szabadulásnál? Ha figyelembe vesszük, hogy a szellemvilágban is van egy bizonyos hierarchia (Róm 8:38, Júd 1:9), vannak prioritások (Dán 10:13), könnyebben választ kapunk a kérdésre.
Amikor egy ördögi erővel rendelkező hamis munkás parancsol egy mindenki előtt egyértelműen démoni erőktől megszállt emberben lévő szellemnek Jézus nevében, sok esetben drámai „szabadulásnak” lehetnek zemtanúi a jelenlévők. Szeretném azonban
hangsúlyozni, hogy ez csupán a látszat. A valóságban mindössze egy ördögi „őrségváltásra” kerül sor. Ugyanis csak idő kérdése, és a „megszabadult” embernél kezd megmutatkozni a lelke fölötti parancsnokságot átvevő, erősebb tisztátalan szellem (Mát 12:43-45) gyötrő hatalma (Mk 9:29). Ezt a nagy nyilvánosság – amely előtt az ún. szabadulása történt – már nem kíséri figyelemmel, akik pedig közvetlen közelében élnek, nem látnak összefüggést, mivel a benne lévő démon ügyel arra, hogy legyen időbeni eltolódás, legyen más hihető magyarázat.
Azért is megtévesztő lehet az eset a felületes szemlélő számára, mert az „őrséget átvevő” szellem, akit a hamis munkás közölt, gyakran ugyanabból a fajtából való amilyet ő maga is hordozott, vagyis a vallásosság démona. Ennél fogva is látványos a változás, hiszen az addig megszállt, vagy súlyosan kötözött ember lecsendesedik, káros szenvedélyeitől vagy fizikai betegségeitől megszabadul, és aktív misszióba kezd – úgymond az Úrért.
Több esetben találkoztam én is ilyen megkötözöttekkel, akik korábban „csodálatos szabadulást” éltek át például egy „gyógyító” konferencián. Eleinte mindenki arról beszélt, milyen hatalmas változást munkált az „Úr” ezeknek az életében. A rajongásig követték a számukra megszabott hitbeli irányelveket, és erőszakosan agitálták azokat, akik az útjukba kerültek oly módon, ahogyan az őket menedzselő vallásos démon éppen diktálta. Aztán hónapokkal, esetleg évekkel később, a pszichiátriai osztályon találták magukat. Az ott
dolgozó egészségügyi személyzet előtt ismerős a jelenség. Betegeik nagyobbik része az ilyen-olyan szekták és új keletű, keresztyénnek nevezett egyházak missziójának gyümölcsei közül kerülnek ki.
Vannak, akik komoly karriert futnak be különböző egyházfelekezetek színeiben, és sajnos az emberek többsége nem is sejti, hogy ezek a „gyógyítók”, vagy „szuper evangélisták”, milyen szellemet vettek (2Kor11:4) és osztogatnak. Másokat egy bizonyos ideig „futtat” az Ördög, amikor pedig úgy látja, hogy különösebb hasznukat nem veszi már, dobja őket, és kezdi halálra gyötörni a lelküket. Az ellenség így hármas célt ér el. Egyrészt tönkreteszi az általa erre kiszemelt ember életét. Másrészt az áldozat környezetében élőket is megdolgozza, hogy engedjenek ők is a hitetésnek, vagy „csupán” éket verve a család tagjai közé ellehetetleníti azok életét, feldúlva viszonylagos békességüket. Ilyenkor előszeretettel hivatkozik a félrevezetett ember az Úr Jézus szavaira (Mt 10:34-37), ám ez is csak egy ellenséges manőver a Sátán részéről, hogy mint világosság angyala (2 Kor11:14) megtévessze a hívőket. Kapóra jön neki az, hogy az is megoszt(hat)ja a háznépet, amikor Isten Szelleme működésbe lép.
Harmadsorban az Ördög lejáratja a bibliai hitet, az igazi istenfélelmet, és így immunissá teszi sokak életét az evangéliummal szemben. Isten igéje óvatosságra int bennünket. Távol legyen tőlem, hogy bárkit is betegesen szkeptikus, állandóan gyanakvó, és minden jót megkérdőjelező hozzáállásra sarkalljak.
Szeretném ellenben felhívni a figyelmet a korunkban oly jellemző ördögi csúsztatásokra és hazugságokra. Legyünk fokozottan körültekintőek testvéreim, amikor a bennünk lakozó Krisztusi Szellem számára zavaró jelenségek kísérik a körülöttünk zajló szabadító
szolgálatokat (1 Thess 5:21,22).
Istennek a Szelleme soha nem munkálkodik megrendelésre. A Bibliában sehol nem olvasunk előre megrendezett gyógyító, szabadító alkalmakról, ébredést kikényszerítő összejövetelekről. Az Úr Jézus sem földön jártában, sem napjainkban nem akar(t) mindenkit meggyógyítani testi nyomorúságaiból (2 Kor12:7-9). Ő mindig a közelgő ítéletet, és az attól való megmenekülés lehetőségét hirdette (Luk 4:18,19). Első helyen az állt a szolgálatában, hogy a bűnös embert megtérésre hívja (Mk 1:15). Az apostolok is ennek megfelelően végezték szolgálatukat. Természetes velejárója volt Istentől kapott elhívásuknak (Mt 10:7,8) az, hogy csodák, és gyógyulások történtek szolgálatuk nyomán. Ezek azonban csupán követték, mintegy isteni pecsétként a munkájukat.(Mk 16:15-18).
Ma is így van ez. Isten semmit nem változott (Zsid 13:8).Vizsgáljuk hát meg a szellemeket! „Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”(Jn 8:36).
Frank Róbert, Berettyóújfalu

Vissza