A megtérésem ott kezdődött, amikor gyermekként egészen korán megtapasztaltam, hogy a barátokban, barátnőkben nem lehet megbízni. Egy ilyen csalódás után, édesanyámmal beszélgetve arra jutottam, hogy szeretném az Úr Jézust behívni a szívembe, és szeretném ha a csalódottság és gyűlölet helyébe Ő lépne. Ekkor erről boldogan bizonyságot tettem, viszont nagyon rövid ideig tartott a lelkesedésem. Ahogy nőttem egyre nagyobb bűnök fértek az életembe, melyeket megmagyaráztam, hogy miért nem jelentenek problémát. Az igehirdetéseket vasárnaponként szelektíven hallgattam, vagy teljesen kizártam, és a gondolataim máshol jártak. Kezdtek felhők gyűlni az életem fölé, kezdtem érezni, hogy egyre kevésbé tudok egyedül érvényesülni, megoldani problémákat. Azt éreztem, értelmetlenül telnek a napok az életemből, unalmassá vált minden. Voltak szép jövőképek előttem, de amint elkezdtem azokat építeni, mind kudarcba fulladt. Az Úr nem engedte, hogy megszégyenüljek sok ember előtt. Történt, hogy egy hozzám közel álló hívő mélypontra került, és láttam annak a végeredményét, hogy hova jut az ember Isten nélkül. Azt pontosan jól tudtam, hogy Isten mire képes, milyen hatalma van, erről rengeteg bizonyságot hallottam. Láttam a hívők életét, hogy mennyi harccal jár az, azt viszont nem láttam, amit ők éreztek. Azt a belső nyugalmat csak az az ember érzi, aki átélte Krisztus szabadítását. Elkezdtem undorodni a tetteimtől, láttam a következményeit, és éreztem súlyosságát. Félni kezdtem, attól hogy az Úr számon kéri rajtam, amiért tudtam a kegyelemről, de mégsem éltem vele. Esténként megtettem egy apró lépést felé, adtam egy nagyon kevés időt a napjaimból neki. Imádkoztam hozzá, és eljutottam arra, hogy a legrejtettebb bűneimet is ki tudtam mondani. Ekkor adott az Úr szabadítást, és éreztem azt a belső nyugalmat, amit előtte nem. Azokban a napokban kaptam egy igekártyát, amin ez az igevers volt, ami számomra az elpecsételés igeverse is: Hanem te voltál az, akinek én szolgáltam vétkeid miatt, te voltál az akiért fáradoztam bűneid miatt. Én, én vagyok az aki eltörlöm álnokságodat önmagamért és vétkeidre többé nem emlékezem (Ézs 43,24-25). Az Úr szabaddá tett. Amikor eltérek a helyes útról, Ő jön és visszahelyez. Nem hagy magamra, mert akit gyermekévé fogad, ahhoz hűséges marad örökké.