Mikor bűneimet felismertem, a szívem és az értelmem is fellázadt korábbi viselkedésem, énem ellen. Nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben és változni kívántam. Meggyőződésem, hogy az Úr addig is gondot viselt rám, de akkor nagyon határozottan utánam nyúlt, magához vonzott, lehetőségeket kínált arra, hogy halljak róla, megismerjem őt. Olyan munkatársat rendelt mellém, akivel nyíltan és őszintén beszélgethettünk hitről, bűnökről, azoktól való szabadulásról, az Úr Jézusról. Lelkipásztorokat küldött Gál  Lajos, Bódis Miklós és Dr Almási Tibor személyében, csendesnapokra vezetett Nyíregyházára, ahol id.Pocsai Sándor hirdette az Igét, a női csendesnapon Sajószentpéteren pedig Pocsainé Tövissi Tímea beszélt a boldog nőről. Bizonyságtételeket hallhattam nemcsak ezeken az alkalmakon, hanem a gyülekezeti összejöveteleken is, melyeket szeptember óta gyermekeimmel együtt rendszeresen látogatok. Az imaórák, az istentiszteletek, a gyermek bibliaórák, a házi imaközösségi alkalmak, az ünnepi istentiszteletek, a barátkozók órái első békességgel és sugárzó örömmel töltenek fel. Kielégíthetetlen szomjúságom támadt az Ige megismerése iránt.

    Kezdetben csak hallgattam, majd rendszeresen olvastam a Bibliát és napi áhitatokat Spurgeontől, Chamberstől, Cseri Kálmántól. Elkezdtem gyakorolni a hangos imádkozást – mely ellenállhatatlan belső késztetésből fakadt. Megtapasztalhattam, hogy az Ige szól hozzám, nekem szól, az én életemről beszél; bátorít, igazgat, irányít, figyelmeztet, elgondolkoztat és fenyít. Ezeket az új megtapasztalásokat óriási áldásként, csodálkozással telve és nagy örömmel fogadtam. Átadtam az életemet az Úr Jézus Krisztusnak; problémáimat letettem a lábai elé, döntéseimet rábíztam.                                                                                                                                                           Legnagyobb támadásokat a gyermeknevelés, az anyai szerep megélése felől éltem meg. A napközbeni békességem egy pillanat alatt szertefoszlott és felszínre tört az óemberi természetem, sokszor az indulat, a harag szólt belőlem. Türelmet és bölcsességet kértem az Úrtól és, hogy tanítson, neveljen, engedjen növekednem a hosszú tűrésben. Mindeközben a férjem csendesen, békésen figyelte a háttérből a körülötte zajló eseményeket. Egyszer sem tiltott vagy kért számon, amiért hálás vagyok neki. Támogató hozzáállásának segítségével és az Úr biztatásának engedve juthattam el az izraeli zarándokútra, amely életem felejthetetlen élménye lett. Engedte az Úr megtapasztalnom az imameghallgatást, hogyan tud idegen emberek összessége az Úr neve alatt közösséggé, gyülekezetté formálódni; engedelmességre tanított mikor a bemerítésemre jobbat készített számomra a Jordánnál és példának állított a többi bemerített elé, amikor teljes nyugalommal és őszinte örömmel fogadtam elöljáróink döntését a bemerítésemmel kapcsolatban.                                                                                                 Hálás szívvel köszönöm az Úrnak, hogy számomra szerető közösséget rendelt a gyülekezetemben, a munkahelyemen és a családomban egyaránt, megmutatva, hogy az aki nem magára gondol nemcsak Istenhez áll a legközelebb, hanem saját magához is. Akiben békesség honol, nincs rászorulva a világi sikerekre; aki kiűzi szívéből a gyűlöletet és tudatosítja magában gyengeségét, az Atyára bízza magát, nyugalmat talál, amely értékesebb minden külsődleges sikernél. Köszönöm a Filadelfia Baptista Gyülekezet befogadó közösségét, melynek tagja szeretnék lenni, hogy itt teremhessek gyümölcsöket, itt állhassak az Úr szolgálatába a tőle ajándékba kapott képességeimet kamatoztatva, Isten országának javára, neki tetsző módon. Szolgálatkész vagyok, mert hálát érzek, amiért az Úr megszabadított több régi rossz szokásomtól és Szellemébe belemerített. Bemerítésemmel a Krisztussal való azonosulás legbiblikusabb módját kívánom megélni, engedelmes cselekedeteim sorát folytatva, a Krisztusba vetett hitemet megvallani és azonosulni vele, így kifejezve azt, hogy régi életemet magam mögött hagyva új teremtménnyé válhassak. Most testben is kiábrázolom azt, hogy Krisztussal meghaltam és eltemettettem a bűnnek és vele együtt feltámadtam hitben, új életben. Újjászülettem Jézusban, egybeforrtam vele, hozzá tartozom. Bízom az Atyában, hogy mindebben gyönyörködve gondja van családom tagjaira és mindezt bennük is elvégzi, hisz helyet készített nekünk a mennyben, vár bennünket, legyen ezért is áldott és magasztalt, minden dicsőség az Úré, Amen.

Amikor bizonyságtételemet a Szent Szellem által vezettetve először papírra vetettem az Úr a szívemre helyezte a Példabeszédek 3.fejezetének 5.és 6. versét, mely így szól:

“Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.”

Vissza