A bálványimádás nem az, amit manapság a nyugati kultúra bálványozás alatt ért. Mi késztethet valakit arra, hogy leboruljon egy szobor előtt, és azt imádja?

Mi a bálvány?

            – bármi, amit jobban szeretünk a szívünkben

              Krisztusnál

            – bármi – Krisztuson kívül -, amiről azt gondol-

               juk, hogy feltétele a boldogságunknak

            – bármi – Krisztuson kívül -, amibe túl sok

              időt  fektetek, amire koncentrálok, és amibe

              a bizalmamat helyezem

           – bármi, amiben próbálom megtalálni az

              elégedettségemet. De soha nem fogok

              megelégedni – mindig üresen, összetörten

              maradok és még többet akarok.

  Isten soha nem engedi, hogy egy bálványban találjak megelégedést. Egyedül Jézus Krisztusban találhatok megelégedésre. A bálványimádás az első parancsolat megszegése. Egyedül Isten méltó az imádatomra, dicséretemre, csodálatomra, az elkötelezésemre, az áldozatomra. Dicsőségét másnak nem adja. Az emberi szív bálványgyár. Folyamatosan irányítanunk kell a szíveinket, hogy nehogy Isten elé kerüljenek ezek a dolgok. Szinte bármiből – még jó dolgokból, Istentől jövő ajándékokból – is tudunk bálványt csinálni.

Hogyan tehetem bálvánnyá a férjemet az életemben?

1. ELVÁROM, HOGY KRISZTUSSÁ LEGYEN SZÁMOMRA

            Ebben az esetben nemcsak azt várom, hogy Krisztust képviselje számomra a házasságunkban (Ef 5,22-23), hanem azt, hogy valóságosan Krisztus legyen. Minden bizalmamat és reményemet a férjembe helyezem Jézus Krisztus helyett. Folyamatosan csalódott, levert, szomorú vagyok, mert nem felel meg tökéletesen a szükségleteimnek, – ami azt jelenti, hogy ő nem az a számomra, akit én akarok, hogy legyen. Telhetetlen vagyok. A szükségek rabja vagyok. Nem számít, hogy mit tesz a férjem, nem elég. Többet akarok. Haragszom rá. Nem tud felnőni az én szintemhez. Soha nem érzi, hogy “elég jó nekem”. Tökéletességet várok, és bűnös férjem tényleg nem tud eleget tenni ennek.

2. MINDIG ÉREZNI AKAROM, HOGY SZERET

            Ez a fajta bálványimádás a férjemet is bevonja, mert elvárom tőle, hogy ő legyen az egyetlen, akinek biztosítania kell, hogy szeretve érezzem magam. Nem vállalom magamra a felelősséget a saját érzelmeimért, szellemi fejlődésemért, növekedésemért. 100%-ban a férjemet teszem felelősség a saját érzéseimért. Ez így azonban nem működik. Az egészséges határok azt mondja, hogy én vagyok a felelős az én érzéseimért, és a férjem felelős az ő érzéseiért. Az érett szeretet azt mondja, hogy Istennek fogok engedelmeskedni abban, hogy ő mondja meg, hogyan bánjak a férjemmel, még akkor is, ha most éppen úgy érzem, hogy nem szeret. Először jön az Isten Igéjének való engedelmesség, az érzések eztán következnek.

3. ELVÁROM, HOGY SOHA NE VÉTKEZZEN ELLENEM

            Ha a férjem valaha elbukik, vagy megsért, vagy kísértésbe esik – ez elfogadhatatlan számomra abban az esetben, ha bálványozom őt. Nincs számára kegyelem vagy könyörület. Tökéletesnek kell lennie. Sok feleség azt is elvárja, hogy teljesen tökéletes és bűntelen legyen a férje még gondolataiban is. Az rendben van, hogy én vétkezem, és jobb, ha megbocsát nekem. Úgy gondolom, hogy az én bűneim nem olyan rosszak, mint az övéi. Ha ő vétkezik, akkor lenézem, mert azt gondolom, hogy erkölcsileg felette állok. Azt gondolom, hogy soha nem követném el azt a bűnt, amit ő elkövet. Ekkor önigazságban sütkérezem, azt gondolva, hogy sokkal jobb vagyok nála. Nem látom tisztán a saját bűnömet. Túlságosan el vagyok foglalva azzal, hogy az ő bűneire mutogatok, vagy azzal, hogy megpróbálom kontrollálni, hogy ne vétkezzen, ahhoz, hogy észrevegyem, hogy Isten egy egész halomnyi bűnnel szeretné ha szembenéznék, és megbánnám azokat.

            Az az igazság, hogy  mindannyian nyomorult bűnösök vagyunk. A házasság csak felfedi ezeket a bűnöket, és lehetőséget biztosít számunkra, hogy lássuk, mennyire kegyelemre és megbocsátásra utaltak vagyunk. Sok lehetőséget biztosít arra is, hogy megtanuljunk megbocsátani, és kegyelmet, könyörületességet mutatni társunk iránt.

4. ELVÁROM, HOGY Ő LEGYEN A FELELŐS A BOLDOGSÁGOMÉRT

            Ha nem vagyok boldog, az az ő hibája. Jobb, ha tesz róla. Ez hasonlít a 2. ponthoz. Tudjuk, hogy szellemileg és érzelmileg mi magunk vagyunk a felelősek a saját boldogságunkért, a Krisztussal való kapcsolatunkért, a vágyainkért, a bűneinkért, és az Úrnak való engedelmességünkért. Ha ragaszkodom ahhoz, hogy a férjem tegyen boldoggá, akkor mindketten boldogtalanságra vagyunk ítélve. Ő nem tehet boldoggá! Én vagyok az egyetlen, aki megtalálhatom magam számára az örömöt, és ezt egyedül Krisztusban találhatom meg! Krisztust kell az első helyre tennem, és akkor lesz örömöm, függetlenül attól, hogy mit tesz vagy mit nem tesz a férjem.

5. Ő IS MEGPRÓBÁLHATJA BÁLVÁNNYÁ TENNI MAGÁT A SZÍVEMBEN

            Néha nem a feleség az, aki kontrollál, hanem a férj. Teljesen elképzelhető, hogy néhány férj elvárja a feleségétől, hogy túllépve a biblikus alárendeltségen és tiszteleten, szó szerint bálványozza. Isten adja számunkra férjeinket Tőle rendelt tekintélyként, hogy oltalmazzanak bennünket, vezessenek, szeressenek, hogy bemutassák Krisztus irántunk való önzetlen és áldozatos szeretetét, és hogy Krisztust képviseljék számunkra. Nagyon nagy a különbség a között, hogy egy férj Krisztust akarja képviselni a felesége előtt, vagy pedig Krisztust akarja helyettesíteni, Krisztus akar lenni a felesége életében. Krisztus az egyedüli közbenjáró Isten és közöttünk. Asszonyokként szabad az utunk Istenhez Jézus vérén keresztül, csakúgy mint a férfiaknak.

• Vetted-e már észre, hogy bálvány volt a szívedben?

• Adhatott-e az Úr szabadulást, és hogyan?