Mihály Zoltán: Világosság a kocsmában

A múlt nyáron történt, hogy Berettyóújfaluban utánfutót béreltem egy éjszakára, mivel méheimet szállítottam egyik legelőről a másikra. A kölcsönző egy kocsma tulajdonosa volt, akinek az volt a kérése, hogy reggel 6 órára legyen ott a futó, mert már odaígérte másnak. Kérését teljesítettem, ám közben történt egy nem várt esemény.
Az éjszakai munka, vezetés és egy kevés kis pihenés után, figyelmetlen lettem arra, hogy az autó tetejére helyezett forgalmi engedélyt magamhoz vegyem, miután kinyitottam a nagykaput. Így hát menet közben leesett az autóról, és így nyoma veszett.
Még senki nem volt a kocsmánál amikor ezt közöltem a tulajdonossal. Ezt hallva ennyit mondott:
-Sokba fog ez magának kerülni! – (Jelzem, előtte tegezőben voltunk.)
Nem tudom leírni mit éreztem, de nem tétlenkedtem, hanem elszántan fogtam a nem sok eredménnyel kecsegtető keresésbe. Háromszor-négyszer jártam végig az útvonalat, miközben folyamatosan kértem Istent, mutassa meg nekem hogy hol keressem, mert tudtam, látja hogy hol van. Közben eleredt az eső, de nem adtam fel, hanem tovább kerestem és imádkoztam. Mire alaposan bőrig áztam, megkérdeztem az én Uramtól, mit akar hogy cselekedjem, ha engedi megtalálnom.
Azonnal válaszolt:
-Tégy bizonyságot rólam az emberek előtt!
Azt válaszoltam:
– Uram én vállalom, ha kell a kocsmában is, a nagy gyülekezetben is, ahol csak adsz erre lehetséget.
Miután ezt elmondtam, körülbelül tíz perc múlva az út szélén megpillantottam a fű között a forgalmit, és örömmel vittem a tulajdonosnak. Már nem volt egyedül, 15-20 vendége lehetett, amikor vizesen de az arcomon mosollyal beléptem az ajtón.
Nagy hangon kérdezte :
– Megtaláltad? – (ismét tegeződött)
Nagy csend lett, mindenki rám szegezte a tekintetét. Pillanatok alatt átfutottak rajtam Istennek bölcs tervei és végzései, ugyanis ilyenkor, kora reggel még egyikjük sem volt ittas. Éppen nekik adott lehetőséget az Úr, – akikről azt olvassuk az Ézsaiás 5:11.-ben : Jaj azoknak, akik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, – hogy hirdessem az evangéliumot, hogy mit tett velem az Isten, hogy én sem vagyok semmivel különb mint ők, csak rajtam könyörült, és én elhittem és elfogadtam a felém nyújtott kegyelmét. az én Uram, Királyom, Segítőm, mindenem, aki segítségemre sietett, hogy megtaláljam a forgalmi engedélyt.
Miután a végére értem, valaki megkérdezte:
– Melyik Isten volt ez?-
– A kérdés jó – feleltem, mert valóban sok isten van ezen a földön, amelyekben hisznek az emberek. De élő Isten csak egy van mennyen és földön, és én benne hiszek, és az a csodálatos, hogy még ma Ön is és itt mindenki hihet benne.
Ezek után megtört a csend, és folytatták tovább az italozást.
Amikor hazaértem, megköszöntem Istennek ezt a szép reggelt, és az gondviselésére bíztam ezeket az embereket, hogy ne hagyja őket nyugodni, amíg meg nem térnek.

 Vissza